Amikor mindent feladsz egy álomért, egy régi vágyat követve tele reményekkel, megpróbálod újrakezdeni az egészet, bízva abban, hogy rájössz, hol rontottad el, radöbbensz, hogy egyedül kell lenned ahhoz, hogy megtalald önmagad, a saját utad. Nincs hatással senki rád, hiszen nincs melletted senki. Egyedül vagy, távol azoktól az emberektől akiket szeretsz, távol a háztol mejben felnőttél, távol a varostól és az ismerős környéktől ami eddig a “vilagot” jelentette. Nagyon hamar radöbbensz, hogy milyen teljesen egyedül lenni. Amikor nem hívhatod fel a haverokat, hogy este menjunk mozizni, nem futsz össze az utcán egyik régi osztálytársaddal sem. Önismeretre teljesen jó, hogy megtaláld önmagad, de ennek a varázsa előbb utóbb elmúlik, majd rájössz, hogy milyen a magány. Amikor sétálsz az utcán már csak a szép emlékekbe kapaszkodsz, ez ad egy kis erőt a következő lépésedhez. Nehéz, nagyon nehéz amikor vágysz a társaságra, csak, hogy valakivel megoszd egy kicsit az életed. Mindig is nagyon önálló voltam, szerettem egyedül lenni. Úgy gondoltam, hogy egyedül is bármire képes vagyok, senki nem kell az életembe de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az ember egy alapvető szükséglete a hova tartozás, a társadalomba való beilleszkedés, és senki sem képes arra, hogy e nélkül éljen. Mindenkit egy cél hajt végig és ez a boldogság, a boldogság amit Te egyedül képtelen vagy megteremteni. Igen én is ezt keresem, azthittem, hogy megtalálom, ha otthagyom a sok rosszat ami történt, de nem így lett. Elveszteni valakit magyon nehéz. Na de elveszteni mindenkit saját akaratodból? Az könnyebb? Inkabb azt mondhatnam, hogy sokkal rosszsbb érzés.Gyönyörű dolgokat látsz, elmész egy szép étterembe vacsorázni, de mindig benned van a tudat, hogy valami hianyzik. Óriási üresség tölt el minden percben. Olyasféle amin nem tudsz változtatni, és ez a tudat örjítő.Van egy jó állásod, van lakásod, és mégsem érzed azt, amit keresel. Nem tudod, hogyan tovább, mit tegyél. Elkeserítő ez a tudat. Nemtudtam, milyen a magány eddig, pedig azthittem, hogy ismerem, hoszen egyedül éltem de az közel sem fogható ehhez az érzéshez. Hiányzik az, hogy olyan emberekkel legyek, éljem a mindennapjaat, akik tényleg szeretnek. De vajon léteznek? Ezt a kérdést is ki fogom fejteni nemsokára. 

Megosztás a facebookon